Egy japán teaszertartás története

Olvasási idő: 4 perc.  

A Matcha Masters magazin első cikkeként nem is kezdhetnénk mással, mint azzal a hagyománnyal, amely a matcha teát kultikus itallá emelte: ez a japán teaszertartás. A matcha tea élmény és egyben filozófia, olyan gazdag kultúrával, amelynek letisztultsága és mélysége lenyűgöző.

A teaszertartás ma ismert formája a 16. században élt Sen no Rikyū nevéhez kötődik. A japán teamester alkotta meg a szertartások alapjait, esztétikáját, egyszerű, de nemes hagyományrendszerét.

Ilyen ceremóniát mi magunk is Japánban éltünk át először, ennek élményét szeretnénk átadni. Hogy mi történik egy teaszertartáson?  Miért érdemes keresni a lehetőséget, hogy megtapasztaljuk, akár idehaza, de Japánba látogatva mindenképp

A japán teaszertartás fő üzenete

Népszerű programról lévén szó, érdemes jó előre megtervezni részvételünket: ahogy a matcha teára nagy a kereslet, úgy természetesen a teaszertartásokra is. Jellemzően nem tudunk az utolsó pillanatban bejelentkezni – legalábbis igen nagy szerencse kell hozzá. Érdemes tehát néhány nappal előre lefoglalni a helyeket a kiválasztott teaházba.

A japán teaszertartás (chanoyu vagy chadō) egy spirituális gyakorlat, amelyben minden mozdulatnak, minden pillanatnak megvan a jelentősége. Négy fő üzenet köré szerveződik minden teaszertartás, ezek a wa (harmónia), a kei (tisztelet), a sei (ejtsd: szei, tisztaság) és a jaku (ejtsd: dzsaku, jelentése csend, nyugalom, belső béke). A négy szót nem is kell magyarázni, olyannyira visszaadják e hagyomány esszenciáját.

Hol és hogyan zajlik a szertartás?

Ideális esetben, autentikus környezetben, egy japánkerten keresztül érkezünk a teaházba, az élményre hangolódást segítendő. Egy kőmendencénél a testi-lelki megtisztulás jeleként a vendégek leöblítik kezüket és szájukat. Számos helyen a szertartáson hagyományos japán öltözetben, kimonóban lehet részt venni, ez még emlékezetesebbé teszi az élményt. Ha van rá mód, érdemes élni a lehetőséggel. A teaceremónia helyszínére, a tradicionális és egyszerű berendezésű szobába egy alacsony bejáraton át lépünk be. Ennek lényege, hogy rangtól függetlenül minden vendégnek le kell hajolnia, ezzel kifejezve tiszteletét a házigazda és a teaszertartás iránt. A tatamira (rizsszalma burkolatra) zokniban fellépve helyet lehet foglalni, hagyományos testtartást felvéve. Ez nem más, mint a seiza névvel illetett térdelő ülés, melynek során a térdek összeérnek vagy enyhén szét vannak nyitva. Egyenes háttal, a kezet a combon vagy az ölünkben nyugtatva kell ülni seizában. Míg ceremóniavezetőnk végig ebben a pózban fogja bonyolítani a szertartást, a vendégektől – akik az esetek többségében nincsenek ehhez az üléshez szokva – nem elvárt ez a testtartás, bármilyen ülésforma megengedett.

A teamester összetett feladatai

Az udvarias bemutatkozás után, a szertartásvezető a résztvevőket is megszólítja.  Kedvesen érdeklődhet például származásuk felől, rövid párbeszéddel elérve, hogy oldott hangulatban induljon a ceremónia. A teamester először bemutatja a szertartás filozófiáját. Aztán nagyon precíz, gyakorlott mozdulatokkal letörli egy kendővel az eszközöket, elsősorban a matcha tea tárolót és a bambuszkanalat (chashaku). Ezt követően a vasedényből forró vizet mer a matcha tálba (chawan) helyezett bambuszecsetre (chasen). Ezt azért teszi, hogy a matcha tál megőrizze az ital hőmérsékletét, és hogy az ecset szálai megpuhuljanak, és ne törjenek. Miután a vizet kiöntötte és a tálat megtörölte, következik a matcha tea elkészítése.

Ehhez a teamester két kanálnyi teaport helyez a tálba. Ezzel a hagyományos usucha matchához szükséges mennyiséget használja. (A koicha kétszeres mennyiségű matcha port és kevesebb vizet igényel. Ez utóbbi egy sűrű, szinte krémes állagú italt eredményez.) A bambusz merőkanállal (hishaku) házigazdánk forró vizet önt a teaporra. Következik a tea elkeverése, amíg az krémes és habos állagot nem ölt. Az ital elkészültével a házigazda a matcha tál mintával ellátott, vagyis legszebb oldalát kifele, a vendégek felé fordítja. Ezt a mozdulatsort akkor is megteszi, ha nincs minta a csészén, a tisztelet jeleként. A vendég ezt követően meghajlással fejezi ki köszönetét.

A teaszertartás vendégén a sor

Ekkor kétféleképp folytatódhat a ceremónia. A vendég, az elé helyezett tálat két kézzel megfogva, a tál legszebb oldalát kifele forgatva elfogyasztja az elkészült teát. Sok helyen azonban a vendégek ülőhelyére készített eszközökkel mindenki elkészítheti a matcha teáját, hogy maga is elsajátítsa a mozdulatsort.

Gyakori, hogy a tea mellé japán édességet (wagashi) is felszolgálnak házigazdáink. Ezt általában a tea elkészítése előtt fogyasztják el a vendégek, hogy az édes íz szépen ellensúlyozza a matcha természetes, enyhe keserűségét. Hagyományos teaszertartáson nincs tej vagy cukor a tea ízesítésére. A matcha teát tiszta, natúr formájában tálalják és fogyasztják.

Európai szemmel szokatlan, de kellemes és mosolyt fakasztó „elvárás”, hogy a matcha elfogyasztásának végén halk szürcsöléssel fejezzük be teánkat. Ezzel jelezzük, hogy az utolsó cseppet sem hagytuk kárba veszni és hálásak vagyunk az élményért.

Minden teaceremónia egyszeri, megismételhetetlen

Még egy utolsó hagyományos kifejezéssel zárjuk a japán teaszertartás bemutatását.  Ez az ichi-go ichi-e – „egy alkalom, egy találkozás”. Jelentése, hogy minden egyes ceremónia megismételhetetlen pillanata az életnek.